Movember - a férfi daganatszűrés hónapja

A Movember az angol moustache (bajusz) szó és a november hónap összevonásából született neve annak a mozgalomnak, mely minden évben november hónapban arra buzdítja a férfiakat hogy bajuszt növesztve hívják fel a férfitársak figyelmét úgy általában a rákszűrések, de még kifejezettebben a prosztatarák szűrésének fontosságára.

A férfiak egyébként is nehezebben vehetők rá szűrővizsgálaton történő részvételre, ezért minden olyan kezdeményezés megérdemli a támogatást, amely segíti a férfiaknak ennek belátását. A prosztata könnyen vizsgálható, könnyen tapintható szerv, ráadásul az elváltozása laboratóriumi vizsgálattal is kimutatható, ezért is tragikus, ha a rendszeres szűrővizsgálat és így a rák időben történő felismerésének elmaradása miatt hal meg valaki ezen betegségben.

A prosztatarák is azon betegségek közé tartozik, amelyek korai fázisban tünetmentesek. A később jelentkező tünetek viszont hasonlóak lehetnek azokhoz, amelyeket a dülmirigytúltengés, a prosztatakövek jelenléte vagy a prosztata fertőzéses eredetű gyulladásai okoznak. Panaszok esetén ezért kell szakorvoshoz fordulnunk, aki képes a pontos diagnózis felállítására.

A prosztatarák korai időszakban gyakran nem okoz tüneteket. Amikor tünetekhez vezet, azok rendszerint az alábbiak:

  • gyakori vizelés, különösen éjjel
  • nehezen induló vizelés
  • a vizelet-visszatartás nehézsége
  • gyenge, vagy vizelés közben időnként megszakadó vizeletsugár
  • fájdalmas, égető érzés vizelés közben
  • vér megjelenése a vizeletben vagy az ondóban

A már igen előrehaladott, áttétekkel járó esetekben deréktáji fájdalom, a csípőben vagy a comb felső részében jelentkező merevség, fájdalom mutatkozik. E tünetek bármelyikének észlelése esetén urológus szakorvoshoz kell fordulni, mert csak az tudja megállapítani, hogy milyen megbetegedés áll az észlelt tünetek hátterében. A felsorolt tüneteket ugyanis nemcsak prosztatarák idézheti elő. Hasonló tüneteket eredményezhet az idős emberekben igen gyakran kialakuló dülmirigytúltengés, valamint a prosztata fertőzéses gyulladása, vagy prosztatakövek jelenléte is. Ezek elkülönítése, illetve a prosztatarák biztos diagnózisának felállítása sokoldalú, gondos szakorvosi kivizsgálást tesz szükségessé.

A prosztatarák okát nem ismerjük. Bizonyos azonban, hogy nem fertőző, és kialakulása sem az egyén szexuális aktivitásával, sem pedig az általa esetleg korábban elszenvedett nemi betegségek egyikével sem áll összefüggésben. A nemi érintkezéssel átvihető vírusfertőzések szerepére nem találtak bizonyítékot.

Utaltunk már rá, hogy idős korban igen gyakori a prosztata kóros megnagyobbodása, a dülmirigy-túltengés (prosztatahipertrófia vagy -hiperplázia). A prosztatarák gyakran ilyen prosztatában fordul elő, és sokszor a megnagyobbodás által okozott vizelési panaszok megoldása érdekében végzett műtét során eltávolított prosztataszövet mikroszkópos vizsgálata révén, mintegy véletlenül kerül felismerésre, hogy a megnagyobbodott prosztatában rák is jelen van. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy a prosztatatúltengés hajlamosítana prosztatarákra.

Genetikai tényezők

A prosztatarák kialakulásában a genetikai tényezőknek biztosan fontos szerepe van. Megfigyelték ugyanis, hogy prosztatarákos egyén (apa, nagyapa, nagybácsi) vér szerinti férfi rokonaiban háromszor gyakoribb a prosztatarákos megbetegedés, mint a kontroll népességben, éppen ezért ilyen esetekben fokozott odafigyelés és ellenőrzés kívánatos.

Környezeti tényezők

Egyes tanulmányok szerint a zsírban gazdag táplálkozás növeli a prosztatarák kialakulásának kockázatát. Más - foglalkozással kapcsolatos - környezeti tényezők szerepére is vannak adatok. A foglalkozásuk során kadmium hatásának kitett férfiakban (pl. forrasztás, galvanizálás, akkumulátor- és elemgyártás során) magasabb a prosztatarák kifejlődésének kockázata, csakúgy, mint a gumigyári munkásokban.

Hormonális hatások

A prosztatarák kialakulásában a hormonális hatásoknak is fontos szerepe van. A prosztata fejlődéséhez, növekedéséhez és normális működéséhez hím nemi hormonok jelenléte szükséges. Az azonban, hogy a hormonháztartás egyensúlyának milyen megbomlása vezet a prosztatarák kialakulásához, nem ismeretes. Tény, hogy rágcsálókban (patkányok, egerek) hím nemi hormon, tesztoszteron tartós adagolásával prosztatarák idézhető elő. Ismert az is, hogy olyan férfiakban, akiket kasztráltak (eunuchok) prosztatarák kifejlődését soha sem észlelték. Arra is vannak adatok, hogy a prosztatarákos egyének tesztoszteron-szintje magasabb, mint a hasonló korcsoportba tartozó egészséges vagy a jóindulatú prosztata megnagyobbodásban szenvedő egyénekben.

Diagnosztizálása
A pontos diagnózis felállítása céljából végzett összetett vizsgálatsor a következőkből áll.

Rektális digitális vizsgálat

A beteg gondos kikérdezése panaszairól, a kórelőzmény felvétele, melyet teljes körű fizikális kivizsgálás követ. Ennek során mindenekelőtt elvégzik a prosztata ún. rektális digitális vizsgálatát (RDV), amely abból áll, hogy az orvos gumikesztyűt húzva a kezére, a végbélen keresztül ujjával áttapintja a prosztatát. Ezt leggyakrabban úgy végzik, hogy az álló beteget felszólítják, hogy hajoljon vagy dőljön előre. Máskor viszont a beteget lefektetik és a felhúzott térdekkel oldalt vagy hanyatt fekvő betegen végzik el a vizsgálatot. A tapintással az orvos érzékeli a prosztata nagyságát, állagát és érzékenységét. Ha az orvos a prosztatát megnagyobbodottnak, aszimmetrikusnak, a szokásosnál tömöttebbnek, keményebb tapintatúnak találja, vagy ha állományában rendellenes tömöttséget, körülírt csomót észlel - amelyek külön-külön vagy együttesen daganat jelenlétére utalhatnak - további vizsgálatokat végez.

Ultrahangos vizsgálat

Egyik ilyen vizsgálat a prosztata végbélen át történő ultrahangos vizsgálata, amikor az ultrahangkészülék erre a célra kialakított vizsgálófejét a végbélbe vezetik. Ezen eljárással pontosan meghatározható a prosztata nagysága, formája és hangvisszaverő képessége. A prosztatarák ultrahangképére jellemző, hogy a daganatos szövet ultrahangvisszaverő-képessége kisebb, ezért az a képen fekete folt formájában mutatkozik.

Vérvizsgálat - PSA-szint

A kivizsgálásnak másik fontos része a vérminta laboratóriumi vizsgálata. Ezt főként egy, a prosztata mirigyei által termelt és a vérben is megjelenő sajátos fehérje, az ún. prosztataspecifikus antigén (PSA) vérben, illetve szérumban lévő szintjének megállapítása érdekében végzik. A PSA koncentrációja a szérumban normálisan - az alkalmazott módszertől függően - 3-4 ng/ml (nanogramm/milliliter) alatt van. PSA-t azonban nemcsak a prosztatamirigyek normális hámsejtjei, hanem a prosztata rákos sejtjei is termelnek. Tapasztalat szerint prosztatarák esetén a vér PSA-szintje jelentősen megemelkedik. A PSA koncentrációja azonban a vérben a prosztata egyéb, nem daganatos megbetegedései (gyulladás vagy dülmirigytúltengés) esetén is megemelkedik. A PSA-szint emelkedése tehát nem prosztatarák-specifikus.

A prosztatarák diagnosztikájában napjainkban alkalmazott, fent leírt három vizsgáló eljárás közül mégis a PSA emelkedett szintje tekinthető a prosztatarák esetleges jelenléte legérzékenyebb jelzőjének. Előfordulhat viszont az is, hogy kicsiny prosztatarák esetén a PSA még közel normális koncentrációban van jelen. Így a PSA-meghatározás egyedül önmagában nem elegendő a prosztatarákosok kiszűrésére.

Azt is megfigyelték, hogy a PSA-koncentráció prosztatarák esetén összefüggést mutat a rákos folyamat kiterjedésével, sőt az áttétek megjelenésével is. A PSA ily módon a diagnosztika javításán kívül alkalmazható a betegség terjedésének, progressziójának vagy a terápia hatására bekövetkező javulásának megítélésére is.

Szövetmintavétel (biopszia)

Teljesen megbízható, végleges diagnózist csakis a prosztatából vett szövet kórszövettani, mikroszkópos vizsgálatával lehet felállítani. Ennek érdekében az orvos a végbélen át vagy a gáttájékon a prosztatába vezetett tűvel - lehetőség szerint a gyanúsnak vélt területről, vagy a prosztata állományából több helyről (rendszerint a prosztata hat különböző szegmentumából) - szövetmintát vesz ki (biopsziát végez). Ez rendszerint ultrahangos készülékkel történő ellenőrzés és irányítás mellett történik. A kivett szövetmintákat mikroszkópos kórszövettani vizsgálatra patológiai laboratóriumba küldik a rák biztos diagnózisának megállapítása vagy kizárása céljából. Terápiás beavatkozások alapjául ugyanis csakis a kórszövettani vizsgálattal igazolt rákdiagnózis szolgálhat.

Korszerűen felszerelt intézetekben a prosztatából történő többszörös szövetmintavétel céljára rugós, vékony tűvel felszerelt, ultrahangvezérelt, jórészt automatikusan működő készüléket, un. biopsziás ágyút használnak. Ezzel helyi érzéstelenítésben, lényegében fájdalommentesen elvégezhető a mintavétel, anélkül, hogy az komolyabb szövődmények (vérzés, fertőzés) kockázatával járna. Az eljárás nem igényel kórházi benttartózkodást, járóbeteg rendelés keretében is biztonságosan elvégezhető.

A mikroszkópos vizsgálatokat végző patológus szakorvos nem csak azt tudja megállapítani nagy biztonsággal, hogy van-e vagy nincs rákos szövet a szövetmintában, hanem azt is, hogy a burjánzó rákszövetben milyen mértékű hasonlóság mutatkozik a prosztata normális mirigyes szerkezetéhez, szakkifejezéssel élve, milyen annak a differenciáltsága. A jól differenciált rákok lassan, a rosszul differenciált rákok viszont általában gyorsan burjánoznak és terjednek el a szervezetben.

forrás: daganatok.hu

Copyright © 2014 drsooszoltan.hu. Minden jog fenntartva.

United Kingdom gambling site click here