Vizsgálatok előtti tudnivalók

Laborvizsgálatok
24 órás vérnyomásmérés
Mammográfia
Ultrahang vizsgálat
CT vizsgálat

MR vizsgálat
Gyomortükrözés
Rektoszkópia
Vastagbéltükrözés
Érfestés

A laborvizsgálatokról

Az elvégzendő vizsgálatokat mindig a kezelőorvos rendeli el. Először általában kiterjedtebb laborvizsgálatokat végeznek, később már csak a kóros értékeket mutató terület eredményeit kontrollálják.
A gyakorlatban számos laborvizsgálatot alkalmaznak, jelen áttekintésünkben azonban kizárólag a vérből és vizeletből történő meghatározások fajtáit, értékelését és használhatóságát ismertetjük.

Vérből végzett vizsgálatok

A vérvételt általában éhgyomorra végzik a könyök, az alkar esetleg a kézfej vénáiból. A levett vért ma már automata készülékek vizsgálják, hogy az emberi tényező miatti bizonytalanságot kiküszöböljék. A kapott értékeket a leleten megadott két szélső (ún. referencia) értékekhez viszonyítják. A vérvétel sikerét és kivitelezését nagyban megkönnyíti, ha a beteg a vérvételt megelőző napon ügyel a kellő mennyiségű folyadékbevitelre és a vizsgálatra nem kiszáradt állapotban érkezik.

A vérből végzett laborvizsgálatokat a következő csoportokra oszthatjuk:

Vérkép vizsgálatok

A hematokrit meghatározása a plazmában található sejtes elemek arányáról ad felvilágosítást. A hemoglobin az oxigén vérpályán belüli szállításában játszik szerepet. Mindkét eredményt csak a vörösvérsejt számmal együttesen szabad értékelni.
A vérsejtsüllyedés mérés során a vér alakos elemeinek egy speciális csőben történő ülepedését vizsgálják egységnyi idő (1 óra) alatt. A vérsejtsüllyedés gyulladásos folyamatokban, vérszegénységben, autoimmun betegségben, terhességben, daganatos megbetegedésekben, stb. gyorsabb a normálisnál.
A minőségi vérkép nagyon fontos adatokkal képes szolgálni a szervezet kóros elváltozásairól. A vizsgálathoz egy csepp vért üveglapra kennek, azt megfestik, majd mikroszkóp alatt megvizsgálják. A fehérvérsejtek különböző típusait vizsgálják, azok arányaiból vonhatók le következtetések, ami útbaigazítást ad a további szükséges vizsgálatokhoz.

A különböző alakú fehérvérsejtek megszaporodása vagy csökkenése mást és mást jelent:
a neutrofil fehérvérsejtek megszaporodása bakteriális fertőzés, leukémia esetén jellemző
a limfociták megszaporodása vírusfertőzésekben fordul elő
az eozinofil festődésű fehérvérsejtek megszaporodása allergiás folyamatokra utal, illetve bélférgesség, bizonyos daganat-típusok esetén fordul elő
a bazofil festődésű fehérvérsejtek megszaporodása tumorokban, leukémiában jellemző
a monocita (egymagvú sejtek) számának emelkedése egyes egysejtű fertőzésekben fordul elő.

Ionvizsgálatok

Az ionok vizsgálata a víz- és sóháztartás állapotáról ad pontos képet. Az ionok a sejtekben és a sejtek közti térben helyezkednek el.
A kálium különösen fontos szerepet játszik a szervezet működésében. Vízhajtók hatására lecsökkenhet a kálium szintje, viszont csökkent veseműködés esetén megemelkedik a kálium a vérben.
A kalcium és a foszfor értékek a csontanyagcsere állapotáról tájékoztatnak. A kalcium és foszfor vizsgálatát mindig egyidejűleg kell végezni.
A vas meghatározása a vörösvérsejtek vastartalmáról ad felvilágosítást.
A konyhasót alkotó nátrium csökkenése vízhajtók hatására, hányás, hasmenés következtében lép fel, de a vese- és keringési eredetű alszár vizenyő és a hasvízkór is sok nátriumot von el a vérből.
A magnézium egyes enzimek fontos alkotórésze, a szervezet magnézium igénye magas. Főleg a csontok és a fogak tartalmaznak sok magnéziumot. Alkoholizmusban, hasmenés, myeloma multiplex, hiányos táplálkozás és tartós mesterséges táplálás esetén, egyes kemoterápiás anyagok alkalmazása során lecsökken a vérben a magnézium szint.
A klór szintjének emelkedése a vérben a vastagbél teljes vagy részleges eltávolítása után, bélsipoly esetén, fokozott vízvesztéskor lép fel. A klór szintje csökken tartós hányás, sószegény táplálkozás és jelentős izzadás esetén.

Enzim vizsgálatok

A máj enzimek vizsgálatával a máj működési zavarairól kapunk képet.
A leleteken megtalálható ALAT, ill. SGOT rövidítés a májban és a szívizomban előforduló enzimet, az úgynevezett aszpartat aminotranszferázt jelöli.
A glutamat-piruvat-tranzamináz enzim minden sejtféleségben megtalálható, de legnagyobb mennyiségben a májsejtekben. Leletekben előforduló rövidítései: ASAT, SGPT. Értékei megemelkednek heveny és idült májbetegségekben, máj daganatos áttétei esetén. Értékelésénél nagyon fontos az SGOT/SGPT arány változásainak figyelembe vétele.
Szinte valamennyi szövetben előfordul az úgynevezett alkalikus foszfatáz nevű enzim, mely a lúgos vegyhatású foszfát észterek bontásában játszik szerepet. Vizsgálata azért különösen fontos, mert emelkedése csontfolyamatokra utalhat.
A savas foszfatáz emelkedett értéke a prosztata daganatának előzetes - tapintás alapján felállított - gyanúját támaszthatja alá.
Máj daganatos áttétei esetén értékelhető az úgynevezett LDH nevű enzim emelkedése, mely a szénhidrát anyagcsere utolsó lebontási lépcsőjét segíti elő.

A vérben található létfontosságú anyagok

A húgysav a fehérje-anyagcsere végterméke. Megemelkedett értéke köszvényre utalhat. Leukémiás, limfómás betegek kemoterápiás kezelése során is megemelkedhet az értéke.
A lipidek a szervezet vízben nem oldódó zsírszerű anyagai. A lipidek összetevői a következők: trigliceridek, koleszterin-féleségek és foszfolipidek. A lipidek a vérben fehérjékhez kötve szállítódnak. A lipidek egyik fajtája, az alacsonyabb molekulasúlyú "LDL" koleszterin felszaporodása elősegíti az érelmeszesedés kialakulását, míg a sűrűbb, nagyobb molekulasúlyú, "jó koleszterinnek" is nevezett "HDL" koleszterin gátolja ugyanezt.
Az albumin a vér fehérje tartalmának egyik összetevője. Ez biztosítja sejtek közötti térből a sejtek felé irányuló normális folyadék áramlást. Ha lecsökken az albumin szint a vérben, a az áramlás iránya megfordul. A sejtek közötti térben lévő folyadék megszaporodása néha már látható vagy tapintható elváltozást okoz (alszárvizenyő, hasvízkór, stb.)
A globulin elektromos mezőben ("elektroforézis", leleteken "elfo") három összetevőre bontható, amelyeket a görög abc betűivel jelölünk: alfa, béta és gamma globulin. Daganatos elváltozásoknál a gamma globulin aránya a vér többi összetevőjéhez képest megnő az albumin rovására.
Bilirubin a vörösvérsejtek festékét adó hemoglobin lebontásakor keletkezik a májban, a csontvelőben és a lépben.
A májban glukuronsavhoz kapcsolódó bilirubint direkt bilirubinnak nevezik. A direkt bilirubin az epén keresztül a bélcsatornába kerül, majd urobilinogénné alakul, ami részben visszakerül a májba, részben kiválasztódik a vizelettel. A direkt bilirubin szintje az epevezeték elzáródásban, illetve májsejt szétesést követően szaporodik meg a vérben.
A glukoronsavhoz nem kötődő, úgynevezett indirekt bilirubin vízben nem oldódik, a vesén nem választódik ki. Májsejt széteséssel járó állapotokban megemelkedik a szintje a vérben, az epevezeték elzáródás nem befolyásolja a vérben lévő mennyiséget.
A karbamid a fehérje anyagcsere végterméke. A májban képződik és a vesén át ürül ki. Emelkedett szintje veseműködési zavarra utal.
A vércukor a szénhidrát anyagcsere zavarainak kimutatására szolgál.
HemoglobinA1c: a szervezet szénhidrát anyagcseréjéről ad egy komplexebb képet. Miután a cukor a vörösvértestek membránjához kötődik, így a „cukorbevonatú” vörösvértestek százalékos aránya jó közelítéssel mutatja az elmúlt pár hónap vércukor háztartásának eltéréseit. Azért az elmúlt pár hónap, mert a vörösvértestek életideje 120 nap körüli, azt követően a máj és lép lebontja őket.

Vizeletből végzett vizsgálatok

A vizsgálatot általában reggeli első vizeletből végzik.
fajsúlymérés: a vese működéséről és a só-víz háztartás jellegéről ad tájékoztatást.
fehérje jelenléte: csak vesebetegekben mutatható ki.
cukor jelenléte: a vizeletben cukor csak cukorbetegekben fordul elő.
bilirubin: az úgynevezett direkt bilirubin szintje epevezeték elzáródásban, illetve májsejt szétesést követően szaporodik meg a vizeletben. Az indirekt bilirubin szintje az epevezeték elzáródásától nem változik, májsejt szétesés során megemelkedik a vizeletben.
vizelet üledék: egészséges ember vizelete nem tartalmaz a vérben előforduló alakos elemeket, legfeljebb minimális mennyiségben. Ha vörösvérsejtek mutathatók ki, vérzés, gyulladás állhat a háttérben. Fehérvérsejtek jelenléte gyulladásos folyamatra utal.
vissza a lap tetejére

24 órás vérnyomásmérésmérés    

PRAXISUNKBAN IS ELÉRHETŐ VIZSGÁLAT

Egyéb megnevezés:  Ambuláns vérnyomásmonitor, ABPM 

Célja a vérnyomás folyamatos, 24 órán át tartó rögzítése, amely a mindennapos megszokott tevékenység közben zajlik. A vérnyomás a különböző napszakokban normálisan is változik, de befolyásolja a fizikai aktivitás, a stressz, étkezés, stb. Különböző, csak időszakosan kialakuló eltérések, pl. néhány percig tartó vérnyomáskiugrások vagy tartós emelkedések kimutatására vagy gyakorta a beállított vérnyomáscsökkentő kezelés ellenőrzésére szolgál. Attól ugyanis, hogy az orvos aktuálisan normális értékeket mér, még egyéb időpontokban lehetnek kórosan magas értékek.

A vizsgálat menete:
A vizsgálathoz vérnyomásmérő mandzsettát helyeznek fel a beteg karjára, amit vezetékek segítségével kötnek össze egy hordozható kisrádió méretű, automata vérnyomásmérő készülékkel, ami a nyakban lóg és meghatározott időnként méri a vérnyomást, a pulzust, majd a mért eredményeket eltárolja. Eközben a páciens nyugodtan végezheti mindennapi megszokott tevékenységét, amit pontos időmegjelöléssel fel is kell, hogy jegyezzen. Amennyiben a vizsgálat alatt bármikor panasza jelentkezik, a készüléken található gomb megnyomásával jelezheti és ilyenkor maga is indíthat a beállított periódusoktól függetlenül egy mérést. 24 óra elteltével leveszik a készüléket és a benne tárolt adatokat számítógép segítségével értékelik ki.

Előkészítés: Különösebb előkészületre nincs szükség. A gyógyszereket a szokott módon kell szedni.

Figyelem! Ha a vizsgált személy gyógyszereit nem az előírás szerint szedi, a vizsgálat napján sem szabad változtatnia ezen! Nemcsak az orvost, saját magát is becsapja az, akinél nem a tényleges gyógyszerelés melletti értékeket mér a készülék. Ugyanez igaz akkor is, ha a mérés napján nem a megszokott, mindennapi tevékenységet végzi. Kevesebb terhelés, több pihenés esetén a vérnyomás alacsonyabb lehet a szokottnál. A készüléket és a vérnyomásmérő mandzsettát nem szabad levenni. Víz nem érheti, ezért a készülék felhelyezése előtt kell fürödni, tisztálkodni.

Veszélye: Veszélytelen vizsgálat.

Fájdalom: Nem fájdalmas vizsgálat. Amikor a készülék felfújja a mandzsettát, kellemetlenül szoríthat, erre az éjszaka folyamán többször is felébredhet a beteg.

Lelet: Normális esetben a vérnyomás az élettani határértékek között mozog. Kóros esetben a több mérés átlagából számolt értékek vagy egy-egy kiugróan magas érték ettől eltérhet.
vissza a lap tetejére

Mammográfia

Az emlő daganatos betegségeinek ábrázolására alkalmas vizsgálat. Kimutatja az emlő jóindulatú és rosszindulatú betegségeit, vagy azok jelenlétére közvetett jelekkel utalhat.

A vizsgálat menete:
A hagyományos röntgenfelvételektől eltérő fizikai paraméterekkel és fotótechnikával készül az emlő röntgenfelvétele, a mammográfia. Emiatt alkalmas arra, hogy a lágyrészek finom szerkezeti eltéréseit kimutassa. A vizsgálat során az emlőt rá kell helyezni egy röntgenlemezre. Ezután az asszisztensnő egy másik lemezzel összenyomja, kilapítja a szervet. Az emlőkről külön-külön, 2-2 felvétel készül. A felvétel elkészítése után várni kell. A filmeket hívórendszeren keresztül előhívják, rendszerezik. Pontos adminisztratív munka biztosítja, hogy az adott betegről készült felvételek biztosan az ő anyagát tartalmazó kartonhoz kerüljenek. A felvételeket a radiológus orvos átnézi, elolvassa a betegségével kapcsolatos dokumentációt, majd megírja véleményét.

Előkészítés: Előkészületre nincs szükség.

Figyelem! A terhességet jelezni kell a vizsgálat előtt. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra! A speciális röntgentechnika miatt az alkalmazott ún. lágysugárzás nagy része az emlőben elnyelődik, ezért gyakori ismétlése kerülendő.

Veszélye: Az említett sugárterhelésen kívül egyéb veszélye, szövődménye nincs.

Fájdalom: A felvétel során az emlőt a gép erősen összenyomja. Ez egyéni érzékenységtől függően kellemetlen, fájdalmas lehet.

Lelet: A lelet tartalmaz minden, a normálistól különböző szerkezeti eltérést, az elváltozások alakját, nagyságát, pontos elhelyezkedését. Az orvos véleményében összefoglalja, hogy a látott eltérés felveti-e rosszindulatúság gyanúját. Javasolhat egyéb vizsgálatokat (általában emlő ultrahang-vizsgálatot), vagy kiegészítő, más irányú, célzott, nagyított röntgenfelvételt.
vissza a lap tetejére

Ultrahang vizsgálat

Az egyik legkevesebb káros hatással járó és a beteget legjobban kímélő vizsgáló eljárás az ultrahang vizsgálat. Az ultrahang készülék az emberi fül számára nem hallható hanghullámokat bocsát ki. Ezek egy része visszaverődik, más része pedig elnyelődik. A visszaverődő hullámokat a készülék érzékeli és elektromos jelekké alakítja. A legtöbb ultrahang készülék több funkciójú, nemcsak egyetlen testtájék vizsgálatára alkalmas, de a különböző célú vizsgálatokhoz más és más kiképzésű vizsgálófejekre van szükség. Így többek között vizsgálhatók a hasi szervek, az emlők, a fej-nyaki szervek, a szív, az erek, az ízületek, a szem, a herék stb.

A vizsgálathoz a betegnek a vizsgálandó testrészt ruháitól szabaddá kell tennie. Bőrét az ultrahang terjedését elősegítő zselével kenik be. A vizsgáló orvos a berendezés által mutatott képet kimerevítheti, kinyomtathatja, a látottakat lemérheti vagy akár videóra is rögzítheti.

Előkészítés: A hasi ultrahang vizsgálaton célszerű üres gyomorral megjelenni (előtte 4-5 órával már ne egyen a beteg). A rendszeresen szedendő gyógyszereket a vizsgálat előtt egy kevés vízzel be szabad venni. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a vizsgálatot délután vagy az esti órákban végzik el. Ilyen esetekben külön meg kell kérdezni, hogy mikor szabad utoljára enni vagy inni és - ha szükséges - a gyógyszereket bevenni.

Kismedencei ultrahang: a húgyhólyag, nőknél a méh és petefészek, férfiaknál a prosztata vizsgálata, valamint e szervek környezetében lévő gyulladásos, daganatos elváltozások kimutatása.
Alhasi fájdalmak, vizeletürítési problémák, véres vizelet hátterében gyakran a kismedencei szervek megbetegedése áll.

Hasi ultrahang: a máj, epe, epeutak, hasnyálmirigy, vesék és lép alakja, szerkezete tisztázható. Felvilágosítást ad a hasi nagyerek, a gyomor- és bélfalak állapotáról. A hasban előforduló egyéb esetleges kóros folyamatok (kóros folyadékgyülemek, daganatok, nyirokcsomók) ábrázolhatóak.
Hasi fájdalmak, derékfájdalom, egyéb hasi panasz (puffadás, teltségérzet, emésztési és székelési problémák) fennállása esetén első vizsgálatként ajánlott.

Nyaki lágyrész ultrahang: alapvetően a pajzsmirigy, nyálmirigyek állapotának tisztázása mellett felvilágosítást ad a nyaki nagyerek állapotáról. Kimutathatóak a kóros nyirokcsomók, nyelvgyök körüli, szájfenék alatti, garatkörüli kóros elváltozások.
A nyaki régióban megjelenő kóros duzzanat, csomó fájdalommal vagy anélkül, szorító érzés a torok tájékán, rekedtség és esetleg nyelési zavar utalhat az itt található szervek kóros folyamataira.

Duplex, Doppleres érvizsgálatok: az erek tágassága, faluk állapota, lefutása mellett, színes és pulzus dopplerrel vizsgálható bennük a keringés iránya, mérhető a keringés sebessége.
A kóros tágulatok és szűkületek, thrombusok, az erek részleges vagy teljes elzáródása kimutatható, mérhető. Érvizsgálataink elsősorban a nyaki (carotis), és végtagi erek állapotának tisztázására vonatkoznak. Az érelmeszesedés korai stádiumban való felismerése a súlyos szövődmények megelőzése érdekében rendkívüli fontossággal bír. A már kialakult érbetegségekben az ultrahang a terápia megválasztásához feltétlenül szükséges.

Nyirokcsomó ultrahang: a nyaki, hónalji és ágyéki tájék nyirokcsomóinak gyulladásos vagy daganatos eredetű megnagyobbodásának kimutatására. Ha bármely testtájékon, vagy a felsorolt régiókban fájdalmas vagy fájdalommentes csomó ill. duzzanat jelenik meg, tisztázható, hogy az elváltozás nyirokcsomó vagy egyéb eltérés. Fontos tudni, hogy sok daganat első észlelhető tünete kóros nyirokcsomó megjelenése.

Ízületi ultrahang: Duzzadt, fájdalmas ízületek kórokának tisztázására sok esetben alkalmasabb az ultrahang, mint a röntgen. Az úgynevezett lágyrészek (ízületi tok, inak, szalagok, környező izmok) jól ábrázolhatóak, míg röntgenfelvételen nem láthatóak. Az ízületi felszíneket borító porcokról és az ízületeket alkotó csontok felszínéről is kapunk információt. Sérüléses vagy gyulladásos eredetű ízületen belüli vagy akörüli kóros folyadékgyülemek is kimutathatóak.
Tisztázatlan eredetű ízületi fájdalom, csonttöréssel nem járó sérülés után az ultrahang vizsgálat rendkívül hasznos lehet a pontos diagnózis meghatározásához.

Emlő ultrahang: tapintható emlőelváltozások esetén kimagasló jelentősége van az ultrahang vizsgálatnak. Eldönthető, hogy az adott elváltozás szerkezetileg milyen jellegű, folyadéktartalmú (ciszta), avagy tömöttebb szerkezetű, mekkora, pontosan hol helyezkedik el, milyenek a kontúrjai. Ezek ismeretében nagy valószínűséggel megítélhető, hogy rossz- vagy jóindulatú elváltozásról van-e szó. Az esetek egy részében az ultrahang kiválthatja a mammográfiát, más esetekben azzal kiegészítve teljes értékű. Harminchat éves kor alatti hölgyek esetében szűrővizsgálatként is alkalmazható. Jóindulatú ciszták kontrollálása is ultrahanggal történhet.

Az ultrahang-vizsgálat előnye:
Olcsó, könnyen kivitelezhető, gyakorlatilag minden betegnél elvégezhető.

Az ultrahang-vizsgálat hátrányai:
Kizárólag lágyrészek vizsgálatára alkalmas.
A különböző testtájakról készülő vizsgálatokhoz más és más vizsgálófejre van szükség.
vissza a lap tetejére

CT (komputertomográfia) vizsgálat

A CT vizsgálat röntgensugarakkal végzett speciális felvételi eljárás. A kiértékelés számítástechnikai módszerekkel történik. A hagyományos röntgenképnél sokkal részletgazdagabb képet ad az agy, a mellkasi és a hasi szervek, a csontok valamint az izomrendszer elváltozásairól. A vizsgálat során a beteg egy hengerben fekszik. A hengerben egy röntgensugarakat kibocsátó egység fordul körbe, amellyel szemben egy a sugarakat felfogó egység található. A gép a test metszeteiben megméri, hogy milyen mértékű a sugár elnyelődése. A készülék az egyes metszeti képeket számítástechnikai eljárással jeleníti meg a képernyőn.

Előkészület: A vizsgálathoz semmiféle előkészület nem szükséges, nem kell éhgyomorral maradni, de előtte nem tanácsos nagyon jóllakni. A hasi szervek vizsgálata előtt 1 órával báriumtartalmú kontrasztanyagot kell meginni, hogy a belek a képen elkülönüljenek a többi hasi szervtől. Ennek az anyagnak enyhe hashajtó hatása lehet. Olykor jód tartalmú kontrasztanyag beadására kerül sor intravénásan. Amennyiben a beteg jódérzékeny, ezt előtte jeleznie kell, mert ebben az esetben a kontrasztanyagos vizsgálat nem végezhető el.

Fontos! Terhes nőkön vagy terhesség gyanúja esetén a vizsgálat nem végezhető el. A szoptatás nem jelent akadályt.

A CT vizsgálat előnyei:
Sokkal több információt nyújt, mint az egyszerű röntgen vizsgálat.

A CT vizsgálat hátrányai:
A vizsgálat diagnosztikai értéke nem száz százalékos.
vissza a lap tetejére

MR (mágneses rezonancia) vizsgálat

Az MR vizsgálat a szervezet folyadéktereinek mágneses térben történő megváltozott viselkedésén alapszik. A változás idejét és egyéb paramétereit méri és alakítja át képi információvá. A vizsgálat lehetővé teszi a koponya, a mellkas, a has és a medence olyan szerveinek megjelenítését is, amelyek röntgen vizsgálattal, CT-vel vagy ultrahanggal nem vizsgálhatók. Az MR készülék egy nagy méretű henger, a beteg a vizsgálat során a henger előtt lévő asztalra fekszik fel. A vizsgálóasztal becsúszik a hengerbe, ahol mágneses teret hoznak létre. A készülékben zúgás, erős berregő hang keletkezik, amely néha a szűk hengerben fekvő betegben félelmet, tériszonyt válthat ki. A vizsgálat fájdalommal nem jár.

Előkészület: A beteg ruházatában, testfelületén vagy szervezetében nem lehet semmiféle fémet tartalmazó anyag (ékszer, műfogsor, zsebkés, töltőtoll, szemüveg, pacemaker, defibrillátor, művégtag, törött csontot rögzítő fémsín stb.) Az MR vizsgálat időtartama általában 45 perc. Ritkán kontrasztanyagot is adnak a betegnek.

Fontos! Terhesség nem zárja ki az MR vizsgálat elvégzését, a szoptatást 36-48 órára azonban fel kell függeszteni.

Az MR vizsgálat előnyei:
Fájdalommal nem járó, káros sugárzást nem okozó vizsgáló eljárás.
A módszer meg tudja jeleníteni a vizsgálandó szerv szerkezetét és működését.
A módszer láthatóvá tehet olyan elváltozásokat, amelyek röntgennel az árnyékot adó csont takarása miatt nem ismerhetők fel.

Az MR vizsgálat hátrányai:
Amennyiben a betegbe korábban beültettek valamilyen fémtárgyat, nem végezhető el a vizsgálat.
vissza a lap tetejére

Gyomortükrözés

Egyéb megnevezés: Gasztroszkópia, Gasztrodoudenoszkópia

Ez ma a gyomor és a nyelőcső, valamint a nyombél legelterjedtebb, legkorszerűbb vizsgálóeljárása. Szinte teljesen kiszorította a klasszikus gyomorröntgent. Bizonyos esetekben, amikor például a nyelőcső működését, a gyomor ürülését szeretné az orvos megismerni, elvégzik még a nyelésröntgent, de a gyomor- és nyombélfekélyek kimutatására, a gyomorpanaszok kivizsgálására elsősorban a tükrözés ajánlott. Láthatóvá teszi az említett szakaszok nyálkahártyáján lévő elváltozásokat, elsősorban fekélyeket, daganatokat, polipokat.

A vizsgálat menete
A vizsgálathoz a betegnek a bal oldalára kell feküdnie, felhúzott térdekkel. A fogai közé helyezett csutorán keresztül vezetik be a hajlékony, mintegy ujjnyi vastag csövet a szájüregébe. Segítenie kell azt lenyelni. Az eszközzel megvizsgálható a nyelőcső, a gyomor és a nyombél kezdeti szakasza. A gasztroszkópban üvegszálas optika továbbítja a fényt, illetve a képet. Az eszköz mozgásához és a megfelelő képalkotáshoz szabad térre van szükség, ezért a gasztroszkóp egyik csatornáján vizsgálat közben levegőt fúj az orvos a gyomorba. Szükség esetén ezt a levegőt vagy a felesleges gyomorváladékot le is tudja szívni. Az eszköz másik vékony kis csatornáján keresztül speciális fogókkal apró szövetmintát lehet venni a betegségre gyanús elváltozásból, vérző fekélybe, nyelőcső visszérbe a vérzést elállító anyag fecskendezhető, ez utóbbira esetleg a vérzést elállító gumigyűrű lőhető fel.
A kivett szövetminta mikroszkóp alatt vizsgálható, vagy gyorsteszttel kimutatható belőle a gyomorhurutot, fekélyt okozó baktérium, a Helicobacter pylori.

Előkészítés: A vizsgálat éhgyomorra történik, általában reggel vagy a délelőtti órákban. A beteg rendszerint előző este ehet utoljára és inni sem szabad gasztroszkópia előtt. A dohányzás fokozza a gyomornedv-termelést, ezért a vizsgálat előtt lehetőleg a cigarettázást is kerülnie kell.
A garatot, szájüreget a vizsgálat előtt általában Lidocain spray-vel elérzéstelenítik, ezt sem kifejezetten a fájdalom, hanem a garatreflex (öklendezés, hányás) kiiktatása céljából. Más fájdalomcsillapítóra, nyugtatóra, injekcióra rendszerint nincs is szükség, bár van, ahol adnak enyhe nyugtató injekciót. A vizsgálat előtt a kivehető fogakat ki kell venni.

Figyelem! Ha a beteg vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszert szed, a vizsgálat előtt feltétlenül közölnie kell az orvosával, mert ilyenkor szövetminta vétele esetén a szokottnál nagyobb mértékű vérzés léphet fel, amit nehéz lehet uralni!

Sokat segít orvosnak, betegnek egyaránt, ha a vizsgálat közben a beteg az orrán keresztül lassan, nyugodtan veszi a levegőt, ha az arcát lefelé fordítja, hogy a benne összegyűlő nyál ne a garat és a légcső felé folyjon, hanem a szájból kifelé. A megfulladástól nem kell tartania, a gasztroszkóp a nyelőcsőben van, levegőhöz pedig a légcsőn keresztül jut. A vizsgálat után a spray-től még 1-2 óráig zsibbadt marad a garat, ezért addig nem szabad ennie-innia, mert félrenyelhet.

Veszélye: A nyelőcső, gyomorfal kilyukadása, de ez igen ritka. Szövettani mintavétel után vérzés előfordulhat.

Fájdalom: A vizsgálat általában nem kifejezetten fájdalmas, de igen kellemetlen érzéssel jár. A levegő-befújás puffadást, feszítő érzést okozhat.

Lelet: Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Leírásra kerül, hogy meddig sikerült levezetni az eszközt (általában a nyombélbe), van-e ezen a szakaszon nyálkahártya-eltérés, gyulladás, fekély, daganat, vérzés, történt-e szövettani mintavétel. Szó lehet arról, milyen további vizsgálatokra lehet szükség (pl. gyomorröntgen, nyelésröntgen).
vissza a lap tetejére

Rektoszkópia

Egyéb megnevezés: végbéltükrözés

A vizsgálat célja a végbél és a végbélnyílás belső felszínének megtekintése, vérzésforrás (polip, aranyér, daganat, nyálkahártya gyulladás, kifekélyesedés, végbélberepedés, stb.) keresése, de vizsgálat közben mód van pl. szövettani mintavételre is.

A vizsgálat menete:
A vizsgálat során az orvos egy 20-25 cm hosszú, egyenes fémeszközzel a végbél egészét és általában a szigmabél alsó szakaszát is át tudja tekinteni. A rektoszkópnak nevezett eszközben fényforrás is van, és rajta keresztül egy apró fogóval szövetmintát is tud venni a vizsgáló a gyanúsnak ítélt területből. Jól láthatók a bél daganatai, szűkületei, a nyálkahártya gyulladásai. A vizsgálat rendszerint úgynevezett térd-könyök testhelyzetben történik, vagyis a beteg feltérdel a vizsgálóasztalra és lekönyököl. Idős, rosszul mozgó, fájós térdű, illetve csípőjű betegeknél bal oldalfekvésben is szokták végezni, de van, aki a hasra felhúzott lábakkal, hanyatt fekteti a beteget. Vizsgálat közben egy kis pumpával időnként levegőt fúj be az orvos a bélbe, hogy az összefekvő bélfalak szétnyíljanak.

Előkészítés: A rektoszkópiához előkészítésként mindössze 1-2 beöntés szükséges. A beöntés során kb. ujjnyi vastag gumicsövön keresztül, mintegy 0,5-1 liternyi vizet vagy a végbél tisztulását elősegítő vizes oldatot juttatnak a végbélbe, amit a beteg néhány percen keresztül bent tart, majd többször elmegy WC-re. Végbéltükrözés előtt a betegnek nem kell hashajtót bevennie, sőt az sokszor inkább zavarja, mintsem segíti a vizsgálatot. Éhgyomorra sem kell maradnia, hisz az elfogyasztott táplálék csak fél-egy nap múlva, vagy esetenként még lassabban jut le a végbélbe.

Figyelem! Ha a beteg vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszert szed (pl. Syncumar), a vizsgálat előtt feltétlenül közölje ezt orvosával, mert ilyenkor szövetminta vétele esetén a szokottnál erősebb vérzés léphet fel, amit nehéz lehet uralni! Előfordulhat, különösen, ha a vizsgálat során az orvos szövettani mintát vett, vagy ha az pl. vérző aranyér, végbélberepedés miatt történt, hogy a vizsgálatot követő székeléskor a beteg kevés vérzést észlel. Ez általában normális jelenség. Tartós vagy nagyobb mennyiségű vérzés esetén a betegnek orvoshoz kell fordulnia! Általában nincs rá szükség, de nem árthat, ha van a betegnél wc-papír, esetleg egy kis törölköző, netán tiszta fehérnemű.

Veszélye: A végbél sérülése, falának kilyukadása, főként akkor, ha a beteg vizsgálat közben hirtelen nagyot mozdul, vagy a bél fala daganat vagy gyulladásos betegség következtében elvékonyodott, de ez nagyon ritka szövődmény. Szövettani mintavétel után kisebb-nagyobb vérzés előfordulhat.

Fájdalom: A vizsgálat általában nem fájdalmas. A levegő-befújás feszítő érzést okozhat, és bizonyos esetekben a végbél-szigmabél határán lévő kanyarulaton történő átjutás is kellemetlen lehet.

Lelet: Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Leírásra kerül, hogy mekkora bélszakaszt sikerült áttekinteni (általában 14-24 cm-es szakaszt), van-e ezen a szakaszon nyálkahártya-eltérés, gyulladás, fekély, daganat, vérzés, aranyér, történt-e szövettani mintavétel. Szó lehet arról, milyen további vizsgálatokra lehet szükség (pl. irrigoszkópia, kolonoszkópia).
vissza a lap tetejére

Vastagbéltükrözés

Egyéb megnevezés: Kolonoszkópia

Célja a végbél és a vastagbél teljes hosszának, illetve az azt bélelő nyálkahártya-felszínnek a megtekintése, vérzésforrás vagy szűkült bélszakasz (polip, rosszindulatú daganat, nyálkahártyagyulladás, kifekélyesedés, stb.) keresése, de vizsgálat közben mód van pl. szövettani mintavételre vagy egész polipok eltávolítására is.

A vizsgálat menete
A vizsgálat során az orvos egy kb. 160 centiméter hosszú, hajlékony eszközzel rendszerint a vastagbél egészét át tudja tekinteni. A kolonoszkópnak nevezett eszközben üvegszálas optika továbbítja a fényt, illetve a képet. A képet egy tévéképernyőn jelenítik meg. Az eszköz mozgásához és a megfelelő képalkotáshoz szabad térre van szükség, ezért a kolonoszkóp egyik csatornáján vizsgálat közben levegőt fúj az orvos a vastagbélbe. Szükség esetén le is tudja szívni azt vagy a bélben maradt híg béltartalmat. Az eszköz másik vékony kis csatornáján keresztül speciális fogókkal apró szövetmintát lehet venni a betegségre gyanús elváltozásból vagy elektromos árammal felforrósított hurokkal egész polipok vághatók le az alapjukról, az utóvérzés viszonylag csekély kockázatával. A kivett szövetminta megfelelő feldolgozás után mikroszkóp alatt vizsgálható. A vizsgálat rendszerint bal oldalfekvésben történik, de szükség lehet arra, hogy menet közben a beteget a hátára fordítsák. Az eszközt a végbélnyíláson át vezetik be a vastagbélbe és lassan, óvatosan haladva általában eljutnak vele a vastag- és vékonybél találkozásáig (vakbél, Bauchin-billentyű). A bél aprólékos átvizsgálását rendszerint az eszköz lassú kihúzása közben végzik.

Előkészítés: A kolonoszkópiához általában hosszadalmas előkészítésre van szükség. A pontos menete minden intézetben más és más, a helyi szokásoktól függően. A lényeg azonban alapvetően ugyanaz: a vastagbél lehetőség szerinti teljes kitisztítása. Lehet, hogy a vizsgálat előtt 1-2 nappal a beteg már nem ehet csak turmixolt ételeket vagy csak folyadékot, pl. szűrt gyümölcslevet, teát, vizet, szűrt levest. Bizonyos ételek fogyasztását (pl. szőlő, paradicsom) már napokkal a tükrözés előtt kerülnie kell. Előfordulhat, hogy azt kérik, hogy a vizsgálat reggelén maradjon éhgyomorra, mert van, ahol a kolonoszkópiához fájdalomcsillapító, vagy kábító hatású injekciót kap. A kolonoszkópia előtti napon a betegnek hashajtót kell bevennie, ami mellé több liternyi folyadékot kell elfogyasztania pár óra alatt. A leghelyesebb, ha a vizsgálatot végző orvossal pontosan megbeszéli, hogy miként végezze az előkészítést, mikor vegye be a hashajtót, mi legyen az, valamint azt, hogy mikor, mit és mennyit ehet. Általánosságban a mindennaposan szedett gyógyszereit (pl. szívgyógyszerek, vérnyomáscsökkentők, asztma ellenes szerek) a vizsgálat előtti napokban és az előkészítés ideje alatt ugyanúgy szedheti. Kivételt képezhetnek a vaskészítmények - ezek megfeketítik a székletet és zavarhatják a vizsgálatot -, a véralvadásgátló gyógyszerek - pl. a Syncumar, a Colfarit, az Astrix, mert növelik a súlyos vérzés kockázatát -, valamint a cukorbetegségre adott készítmények - mert az előkészítés során kevesebb táplálékot juttat be szervezetébe, mint amennyi az előírt inzulinhoz, vagy más antidiabetikumhoz szükséges. A leghelyesebb, ha a beteg már napokkal a vizsgálat előtt megkérdezi a vizsgálatot végző orvost, hogy melyik gyógyszerét szedheti, vagy kell elhagynia. Helyenként kérik, hogy a beteg a vizsgálatra friss laboreredményekkel érkezzen, elsősorban a vérképére, vérzési idejére és véralvadási értékeire, valamint vércsoportjára kíváncsiak. Ha ugyanis a kolonoszkópia során pl. polipot távolítanak el a bélből, annak alapjából vérzés indulhat és az orvosnak előre tudnia kell, hogy mekkora a komolyabb vérzés kialakulásának kockázata.

Figyelem! Ha a beteg cukorbetegségben szenved, azt el kell mondania a vizsgálatot végző orvosnak, mert az előkészítés időszakában felborulhat a szénhidrát-anyagcseréje, és szükség lehet a gyógyszer- vagy inzulinadagolás megváltoztatására is. Ha valaki vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszert szed (pl. Syncumar), a vizsgálat előtt feltétlenül közölnie kell orvosával, mert ilyenkor szövetminta vétele esetén a szokottnál erősebb vérzés léphet fel, amit nehéz lehet uralni! Szívbillentyű-betegség esetén szükség lehet arra, hogy a vizsgálat előtt antibiotikumot a beteg szedjen, erről szintén tájékoztatni kell a kezelőorvost. A vizsgálat közben levegőt fújnak a beteg vastagbelébe, ezért később puffadást érezhet, szélgörcsei lehetnek, míg a gázok ki nem ürülnek. A befújt levegő vizsgálat közben is távozhat, ez természetes dolog. Előfordulhat, különösen, ha a vizsgálat során az orvos szövettani mintát vett, hogy a vizsgálatot követő székeléskor a beteg kevés vérzést észlel. Ez általában normális jelenség. Tartós vagy nagyobb mennyiségű vérzés esetén orvoshoz kell fordulnia! Ritkán előfordulhat, hogy pl. polip eltávolítást követően nem engedik haza, és 1-2 napos kórházi megfigyelést javasol az orvos. Ha a vizsgálathoz bódító hatású injekciót kap, akkor a kolonoszkópia után 1-2 órás pihenésre, felügyeletre, megfigyelésre lehet szükség. Ha kocsival érkezik a vizsgálatra, helyes, ha ilyenkor nem a beteg vezet hazafelé. Ha a vizsgálatot követő napokban erős hasi görcsök, fokozódó hasfájás, láz lép fel, a betegnek orvoshoz kell fordulnia. A vizsgálatot követően érdemes pár órát pihenni és sok folyadékot inni, hogy a hashajtás következtében elvesztett vizet a szervezet mielőbb pótolhassa.

Veszélye: A vastagbél sérülése, falának kilyukadása, főként akkor, ha a bél fala daganat vagy gyulladásos betegség következtében elvékonyodott. Ez nagyon ritka, de igen veszélyes szövődmény, és ilyenkor azonnali műtétre van szükség. Szövettani mintavétel után kisebb-nagyobb utóvérzés előfordulhat. Talán a leggyakoribb kellemetlenség, hogy az előkészítés, hashajtás, illetve a tükrözéssel járó mechanikus irritáció következtében aranyeres panaszok lépnek fel, főként akkor, ha a betegnek korábban már volt hasonló panasza. Ezek általában enyhék, és konzervatív kezeléssel jól uralhatók. Mint minden gyógyszer, úgy a vizsgálathoz kapott injekció esetén is előfordulhat allergiás reakció. Ha a betegnek jelentős vastagbélszűkületet okozó elváltozása van, akkor a hashajtás során előfordulhat, hogy bélelzáródása (ileusz) alakul ki, ami sürgős műtétet tehet szükségessé.

Fájdalom: A vizsgálat - különösen akkor, amikor a vastagbél kanyarulatain kell az eszközt átjuttatni -, görcsös hasi fájdalommal járhat. A levegőbefújás feszítő érzést okozhat, ami bizony elég kellemetlen lehet. Ha elbódítják a vizsgálathoz, akkor gyakorlatilag semmire nem emlékszik a kolonoszkópiát követően.

Lelet: Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Leírásra kerül, hogy mekkora bélszakaszt sikerült áttekinteni (általában a teljes vastagbelet), van-e ezen a szakaszon nyálkahártya-eltérés, gyulladás, fekély, daganat, vérzés, történt-e szövettani mintavétel vagy polip-eltávolítás.
vissza a lap tetejére

Érfestés

Egyéb megnevezése: Angiográfia

A főverőér és a hasi nagyerek, a végtagok verőerei, valamint a koszorúerek érfestéssel ábrázolhatóak. Láthatóvá válik a különböző érszakaszok szűkülete, elzáródása, kóros tágulata vagy kóros összeköttetése más erekkel. Tervezett érműtétek előtt elengedhetetlen vizsgálat. Azok a szervek, melyeken a röntgensugár akadálytalanul halad át, mint például az ereken, nem adnak röntgenárnyékot. Ha ezeket a szerveket röntgennel akarjuk vizsgálni, akkor valamilyen módon meg kell tölteni őket röntgenárnyékot adó, sugárfogó anyaggal. Ezek az anyagok a kontrasztanyagok. Az angiográfia során az artériákba fecskendezett, jódtartalmú kontrasztanyag jó röntgenárnyékot ad.
Mivel a véráramlás a kontrasztanyagot az erekből gyorsan kimossa, ezért azt közvetlenül a vizsgálandó érterületre kell bejuttatni, ami katéterek segítségével érhető el.

A vizsgálat menete
A katétert általában a lágyék területén a comb nagy verőerébe vezetik be. Innen a katéter vége feltolható a hasi fő ütőérbe, majd tovább, annak mellkasi szakaszába, innen a szív koszorúereibe vagy a nyaki verőerekbe. A vizsgálni kívánt érszakasz kezdeténél az orvos megállítja a katétert, és befecskendezi a kontrasztanyagot. A kirajzolódó képet átvilágító alatt látja az orvos, ill. digitális képarchiválás segítségével a képsorok visszanézhetőek. Kevésbé modern berendezéseknél sorozatban hagyományos röntgenfelvételek készülnek, így követik a kontrasztanyag haladását az érben. A vizsgálat alatt a páciens hanyatt fekszik, a katéter bevezetésénél, a combhajlatban helyi érzéstelenítő injekciót kap. Ritkább esetekben a katétert a kar nagyobb artériáján vezetik be. Még ritkábban a kontrasztanyagot közvetlenül a hasi ütőérbe fecskendezik. Ekkor a vizsgálat hason fekvő helyzetben történik, a hát felöl szúrják be a tűt, természetesen érzéstelenítés mellett. Ezzel az eljárással csak a főverőér és az alsó végtagok artériái vizsgálhatóak. Vizsgálat közben időnként megkérhetik a vizsgált személyt, hogy ne lélegezzen. A vizsgálat végeztével a katétert kihúzzák, a szúrás helyére erős nyomókötést tesznek, amit általában 24 órán át ott is tartanak. A vizsgálat végeztével néhány órán át fekve kell maradni.

Előkészítés: Az érfestés általában kórházi keretek közt történik, rendszerint a vizsgálat reggelén be kell feküdni. A szükséges előkészítés minden helyen más és más, ezt érdemes az adott osztályon előre érdeklődni a részletekről. Rendszerint bizonyos laborvizsgálatokat (pl. vércsoport-, vérkép-, vérzés-, alvadási idő, protrombinszint-vizsgálatot, stb.) kérnek az angiográfia elvégzése előtt. A vizsgálatot célszerű éhgyomorra végezni. Egyrészt azért, mert a kontrasztanyag hányingert okozhat, másrészt azért, mert bizonyos ritka szövődmények azonnali műtéti beavatkozást tehetnek szükségessé. A rendszeresen szedett gyógyszereket általában be lehet venni, az inzulinos beteg cukros infúziót kap vagy ehet. Gyógyszerallergia (pl. a helyi érzéstelenítőkre), kontrasztanyag- vagy jódérzékenység esetén, vagy ha a beteg véralvadás-csökkentő gyógyszereket (pl. Syncumar, Astrix, stb.) szed, a vizsgálat előtt feltétlenül jelezni kell a kezelőorvosnak.

Jó, ha tudja! Ez az eljárás nem csak vizsgálatra, hanem kezelésre, gyógyításra is alkalmas. A vizsgálat során ábrázolódó szűkületbe tágítható katéterrel ún. sztentet vezethetnek be, a szűkületet kitágítják, majd a katétert kihúzzák. A sztent olyan cső formájú fémháló, amely segít tágan tartani azt a szűkült érszakaszt, ahová behelyezték.

Veszélye: Bár a vizsgálattal járó sugárterhelés alacsony, és az allergiás reakció is viszonylag ritka, mégis csak akkor végzik el, ha az általa nyert információ feltétlenül szükséges a kezeléshez, esetleg megváltoztatja az alkalmazott terápiát. Az allergiás reakció rendszerint ritka és enyhe, - bőrpír, csalánkiütés, bőrviszketés jelentkezhet, - de a kontrasztanyag-allergia egyéb gyógyszer- és vegyszerallergiákhoz hasonlóan súlyos, akár életveszélyes szövődményekhez, ún. anafilaxiás sokk kialakulásához is vezethet. A katéter vezetése, a szűkült érszakasz tágítása, a sztent behelyezése közben az érfal sérülhet, megrepedhet, súlyos vérzés indulhat. Ilyenkor azonnali műtét válhat szükségessé. A magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra.

Fájdalom: A vizsgálat inkább kellemetlen, mint fájdalmas. A helyi érzéstelenítő injekció beadása - más tűszúráshoz hasonló - fájdalommal jár. A rossz keringésű végtagokban azonban jelentkezhet fájdalom a kontrasztanyag befecskendezése után. A kontrasztanyag befecskendezésekor azon a területen, ahol az anyag áthalad, az ereken, forróságot érezhet a páciens. Kísérheti még émelygés, hányinger, fémes szájíz.

Lelet: A leletben leírják a vizsgált érterület lefutását, helyzetét, a látható szűkületek vagy elzáródások helyét, megadják a szűkületek mértékét. A leletező orvos nyilatkozik arról, hogy a szűkült vagy elzáródott ér ellátási területének keringése más erek felől biztosított-e.
vissza a lap tetejére

 

Copyright © 2014 drsooszoltan.hu. Minden jog fenntartva.

United Kingdom gambling site click here